oximoron

mit érdemel az a bűnös....? *

2012-02-07T23:36:00.001+01:00

a kérdés természetesen költői.
a helyzet ugyanis az, hogy január 15-étől cirka duplájára nőtt az elvégzendő munkánk mennyisége, de nem megoldott a helyettesítésünk.
egy, azaz plusz egy ember kellene, hogy egy héten ne 56 órákat dolgozzunk szabadnap nélkül ofkorsz...
nem azért mondom, mert kezdek besokallni, mindössze aggódom.
ugyanis ha a szabadnapokra nincs ember, akkor kettőnk összesen 52 napnyi szabadságára szintén nincs, de mi lesz így a jövőre tervezett utammal, Caminóval???
ez az, ami aggaszt. nagyon.

* a bűnös pedig a kis- és nagyfőnök, akik nagy ívben lesz*rták, hogy mi lesz. a munkaszervezés csúcsa.
a kérdés tehát marad a költőiség szintjén.
szerintem.

az én Caminóm...

2012-01-23T13:40:00.001+01:00

akit érdekel, hogy' alakul(ok), mi történik velem, és mit teszek az Út érdekében, jöjjön ide!

lépésről lépésre

2012-01-11T18:34:00.001+01:00

a leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik - valahogy így hangzik egy kínai közmondás.
nos ennek szellemében (is), no meg mert már régóta nagyon szeretném, egyre jobban pirosodik az elhatározásom, miszerint el kéne indulnom, és végig kellene járnom a Caminót.
igen. lenne mit végiggondolnom.
mikor lenne a legoptimálisabb szerintetek évszakidőpontilag?

a mai nap szavai

2012-01-02T23:42:00.001+01:00

"intellektuális horizont"
mit tagadjam: amikor hallottam, hirtelen felindulásból elkövetett kacajban törtem ki.

legyen jobb 2012, mint az előző év volt

2011-12-31T23:43:00.000+01:00

Szerelem volt ez?
Azt tudom csak,
hogy mi a meggyötört
szívnek a munka elbutító
két ocsmány napja közt
emberré válni, s bár egy éjre
vállalni a jövőt.*
(Illyés Gyula)

*kiemelés by me

boldog karácsonyt mindenkinek!

2011-12-24T13:42:00.001+01:00

Ezt teszi a karácsonyfa: furcsa kis érzelemkapukat nyit meg az emberben...

tegnap.ma.holnap

2011-12-12T00:43:00.000+01:00

"Minden tévedés helyrehozható" – ez a mára kiszabott kínai horoszkóp szerinti mantrám. most már "csak" egyet kell tennem: a napi történeseket úgy megélnem, hogy helyrehozhassam a tévedéseket (tévedéseimet).

ajjjaj, most lefekszem aludni, és izgatottan várom a holnapot, mely már ma van.
(erről egy 1985-ös olvasmányélményem jut eszembe: "Ma van az a holnap, amitől tegnap annyira féltél.")

szabadságon két hétig!

2011-11-14T00:50:00.002+01:00

hát, legyen!
panem et circenses...
bár ez nem egészen hű metaforája annak az állapotnak, amit a magam mögött hagyott napok jelentenek majd az elkövetkezendő 10 munkanapban.
a kenyér biztosan meglesz (jelen esetben a munka a társamnak), abban pedig nagyon bízom, hogy cirkusz nem lészen.

rám pedig ma délelőtt gyomortükrözéses encsembencsem vár, és az egész hét szoros táncrendű orvoslátogatással telik majd. a fáradalmait max. az utána következő öt napban heverem ki. ha egyáltalán.

dolgozni csak pontosan, szépen... érdemes?

2011-10-27T00:58:00.002+02:00

hogy mért nem tudom befogni a számat, amikor érzem, hogy szavai az utolsó utáni cseppek?
és mért hagyom magam sodorni a feszültségspirállal egyre tovább és tovább, felhozva a bugyrokba rejtett vélt-valós sérelmeket?
és a többiek mért hallgattak, hiszen tudják, hogy nagyobbrészt nekem van igazam?

basszus, lehet, hogy kirúgattam magam...????

máris mikroméretű a gyomrom, ha arra gondolok, hogy ma délután fél kettő körül a cégnél leszek.

DISC index, avagy a csapatépítés eredménye

2011-10-18T14:23:00.003+02:00

természetes stilus: felvett stílus:
D=56 D=25
I = 60 I=60
S=32 S=32
C=88 C=74

a többiről (talán) majd később

csapatépítés

2011-10-14T00:57:00.003+02:00

hétvégén csapat(le/fel/meg/át/rá/össze/összevissza/túl)építő* tréningen leszek.
még soha nem voltam ilyenen, valahol igenis nagyon, sőt szinte a gyermeki rácsodálkozás kíváncsiságával várom.

* = majd kiderül, melyik igekötő lesz a befutó! :)

update! az igekötő az át és az össze. szerintem. ma még.

vonat

2011-09-15T12:24:00.000+02:00

olyan az életem, mint egy vonat. jobb pillanataimban úgy tűnik, hogy hogy én vagyok a masiniszta.
igaz, akadnak olyan percek, amikor úgy érezem, "csak" utasként ülök a fülkében.
most viszont olyan időszak jött el, hogy rá kellett jönnöm: a síneken fekszem!!

a Proust-kérdőív

2011-08-31T00:12:00.001+02:00

A proust-kérdőívA világ egyik leghíresebb kérdőíve Marcel Proust, a híres francia író (1871–1922) nevét viseli.
Az eredeti kérdőívet persze nem Proust alkotta meg, ő is csak kitöltötte, ráadásul a feljegyzések szerint – különböző időpontokban – két alkalommal is. Először tizenhárom éves korában egy születésnapi rendezvényen válaszolt az akkoriban divatos társasjáték kérdéseire, majd nagyjából hét évvel később megismételte.
Ez utóbbi kérdőívnek címet is adott: „Marcel Proust pár lui méme” (Marcel Proust önmagáról).
A kérdőív azóta óriási karriert futott be, nagy nemzetközi lapok, társasági magazinok gyakran előveszik, és hírességeket kérnek fel kitöltésére. Közben persze a „questionnaire" többször át is alakult, így a mai szerkesztők által készített változat is igazodik korunkhoz.

Kérlek, ha olvasod, "töltsd ki" a te blogodban, de hagyj nekem itt üzenetet, ha megcsináltad!
köszönöm!

- 1. Mikor nevetett utoljára úgy igazán, teljes szívből?
- 2. Mikor sírt utoljára?
- 3. Min tud igazán felháborodni?
- 4. Minek tud leginkább örülni?
- 5. Mi az, ami a legjobban elkeseríti?
- 6. Mi a kedvenc színe?
- 7. Mi a kedvenc étele?
- 8. Mi a kedvenc itala?
- 9. Ki a kedvenc zeneszerzője/zenésze/együttese?
- 10. Ki a kedvenc írója/költője?
- 11. Ki a kedvenc festője?
- 12. Melyik a kedvenc filmje?
- 13. Mi az a hiba, amiért a leginkább elnéző tud lenni?
- 14. Mi az a hiba, amit nem tud megbocsátani?
- 15. Kivel nem szeretne találkozni a szaunában?
- 16. Kivel békülne ki a legszívesebben?
- 17. Kik azok a történelmi szereplők, akiket csodál?
- 18. Kik azok a történelmi szereplők, akiket a leginkább megvet?
- 19. Kit vagy kiket tart hősnek a mindennapi életben?
- 20. Melyek Ön szerint egy férfi legfontosabb tulajdonságai?
- 21. Melyek Ön szerint egy nő legfontosabb tulajdonságai?
- 22.. Mit tart Ön a legfontosabb erényének?
- 23. Mit tart Ön a legnagyobb hiányosságának?
- 24. Mi az, amitől a legjobban fél?
- 25. Hol élne a legszívesebben?
- 26. Hogyan képzeli el a földi boldogságot?
- 27. Történt-e az Ön életében igazi csoda?
- 28. Miben vagy kiben hisz Ön?
- 29. Milyen feliratot látna szívesen a sírkövén?
- 30.Ha visszamehetne a múltban egy tetszőleges korra vagy napra, melyiket választaná?
- 31. Ha előre mehetne a jövőben egy napra, évre, évszázadra, melyiket választaná?
- 32. Mit kívánna magának egy jó tündértől?

33. Kinek a sorsára cserélné el az életét?
+1
34. Kinek tenné fel ezeket a kérdéseket?
én is ki fogom tölteni, vagyis meg fogom, válaszolni a kérdéseket, de nem ma...
az álommanó leterítette álomporos hálózsákját itt, mellettem, én meg nagyot szippantottam a levegőből...

kérdés

2011-08-29T23:17:00.000+02:00

létezik, hogy mindössze egyetlen lépés a szeretett ember felé életed egyik leghosszabb útja?

mert megérdemlem (?)

2011-08-12T12:01:00.000+02:00

kaptam.
köszönöm! :)

napi morr

2011-08-08T23:44:00.000+02:00

van az úgy - nálam sajnos elég sokszor -, hogy akkor jut eszedbe, amit mondanod kellett volna, amikor már nem teheted.

nem, most - kivételesen! - nem Nyuszifülre és nem a félrecsúszott nyakkendős elvetélt szerelmekre gondolok, hanem mai ultrarapid időtartamú dialógusomra a főfőfőnökömmel.

mert amikor megkérdezte, hogy „Mé' fontos ez ennyire neked?” - olyasmit válaszoltam, hogy sajnos a magyar szak elvégzése önmagában még nem garancia a jó - horribile dictu! kiváló - helyesírási készségre, mire ő olyasmit somolygott, hogy bízzam csak rájuk, és már vissza is bújt a laptopjába, nekem pedig már a helyemre visszakábulatból ébredvén az jutott eszembe, hogy vajon miért nem mondtam neki azt, hogy "azébammeg, mert leginkább én fogok napi szinten vele dolgozni, és mert a te prémcsid is függ tőle ugyebár, nem beszélve a miénkéről".

bár lehet, hogy az eredeti válaszom taktikai szempontból is jobb volt.
de azért akkor is, na....!!!

egy nem találkozás margójára

2011-07-28T23:59:00.001+02:00

létezik, hogy az élet egyik legkomolyabb problémája, hogy a lelked olyan szavak feszítik, amelyeket nem mondhatsz el annak, akinek szeretnéd?

és az elképzelhető, hogy az igazi boldogság csak azért nem ért el hozzád eddig, mert olyan nagy, hogy csak kis lépésekkel képes közeledni?

tükörben

2011-07-25T20:40:00.001+02:00

ciki vagy sem, de amikor a liftbe* lépek,

mintha Esterházy Péter nézne vissza rám a tükörből.

update: na jó, nekem barna a hajam és több benne a görbület, a csigakunkor, de ezt leszámítva félelmetes a hasonlóság

* igen, a bokatörésem óta a cégnél lifttel megyek a III. emeletre

húsz éve

2011-07-05T17:30:00.001+02:00

ma történt, percre pontosan, éppen húsz éve

talált szavak

2011-06-23T21:21:00.001+02:00

Talált szavak

akarom vagy nem, tudom:

elveszítem egy napon

ellentétet vonzó vagyok

süvítő szélben fák hajlonganak

feltolul bennem szóforgatag

nincs bennem harag

hangtalanul és hangosan szidom

magam, miért akarom

őrizni és eldobni dalom

midőn lazán összefonódunk, meg-

hipnotizál félmeztelenséged

érzem keménységed

finom örlemény lesz testünk

mint kőkemény

tollal karcolt költemény

hordozhassalak-e magamban

kérdezem, levélszemétnek sorsomban

nincs helye azonban

akarom vagy nem, tudom:

megtalálom egy napon

romantikus alkat vagyok

hideg borzongás helyett

a gondolatba testem

forrón beleremegett

kérdések

2011-06-05T22:23:00.001+02:00

még csütörtökön akartam írni erről, aztán mégsem. most pedig mégis.
azon gondolkodtam akkor este, hogy mikor lennék jobb munkaerő, kolléga, önmagam, stb.

- ha az MTA szabályai szerint kizárólag "csak" javítanám az elém kerülő betűfolyamot?
- vagy ha értelmezve olvasok, és az előttem lévő szóhalmazokban lévő buktatókat elsimítva gördülékennyé teszem kolléganőim/kollégáim opuszait?
- esetleg ha telefonon "zaklatom" őket egy-egy vélt/valós bakijuk okán?

mindenesetre mától egy hétig nem leszek betűfolyam- és szóláncközelben...
reszkess, bmb kolléga (is)!

négyhetes kontrollvizsgálat

2011-06-01T00:47:00.000+02:00

azért van abban valami egészen abszurd (talán), hogy tegnap, a négyhetes kontrollvizsgálat újabb röntgenfelvételét a monitoron nézegetve, és gondosan elmutogatva-kinagyítva rajta a kritikusabb részleteket, a baleseti sebész pajkosan rám kacsintott, és imigyen szóla: – Még négy hét, és akár dolgozhat is, szépséges kisasszony!

(ebben nem az utolsó két szó volt a furcsa - hiszen meglehet, koránál fogva rosszul látott -, hanem
1. a korrekt magyarázat, hogy hol volt a törés, hol/hogyan forrt össze, stb.
2. a "még négy" hét múlva időtartam-megjelölés a munkába állásomat illetően. hálából nem mondtam el neki, hogy már az első hét után dolgoztam...)

a legközelebbi kontroll napja: június 21., kedd

keljfeljancsi fogkefe? fogkefe keljfeljancsi?

2011-05-30T00:33:00.000+02:00

itt találtam, és azonnal vevő lennék rá, ha tudnám, hol lehet kapni!
beleszerelmesedtem, és kell nekem egy (-két) ilyen.
aki tudja, hol/honnan/hogyé', kérem, jelezze! :)

a bal bokám való világa, avagy kép 18-as karikával! :)

2011-05-10T13:18:00.000+02:00

mondhatnám, hogy vigyázat, sokkoló képek következnek, és csak az erős idegzetűek nézzék, ezzel szemben mondom is, ám csak egy kép a ma reggeli bokavalóságból.
íme, la, az egyhetes főszereplő:

már színesebb a kép

2011-05-09T16:37:00.000+02:00

kábé ez a színvilág jellemző már.
haladok.
hiszen fel-feltűnik a sárga.
csak ne fájna!

szivárvány

2011-05-07T17:49:00.001+02:00

igaz, nem a klasszikus sorrendben, de ha jól látom, a bal lábfejem, a bokám környéke (sőt a lábszáram egy része is) a szivárvány szinte összes színében pompázik.
kivételt képeznek a világosabb árnyalatok.
látványnak eléggé bizarr, viszont lehangoló.
ó, csak a sárgát látnám, már!

mi történt már megint? – így mulatok

2011-05-04T16:15:00.003+02:00

szabadságon vagyok, tegnap nagy kalandra szántam magam: tömegközlekedtem, és a központban leszálltam a buszról. vagyis leszálltam volna, de a járda (vagy mifene, amire lelép a zemberlány a buszról) éppen ott szenvedett folytonossági hiányt, ahová bal lábbal az első lépést tettem. nem csoda, ha magam alá fordult a bokám, huppsz leültem a buszlépcsőre, óriási fájdalmat éreztem, miközben ketten kétfelől húztak fel, támogattak a legközelebbi padig. (ezúton köszönöm nekik!) ottan ültem-üldögéltem kb. 10 percig, iszonyatosan égett a bokám, és citromnyi dudor lett rajta.

az ezt követő forgatókönyv: sürgősségi traumatológia, röggöny (gy. k. röntgen), orvoshoz vissza, bizony-bizony letört egy darab a bal bokából, de nem (vagy csak alig?) mozdult el, jegeljem, feküdjek felpolcolt lábbal minimum 3 hétig...

(naperszehogy! és akkor ki dolgozik helyettem? – belső monológ)
...és vegyek légpárnás bokarögzítőt, abban tehetem majd meg az első lépéseket!

szabadságon vagyok, nemde?

én igy mulatok...

benne vagyok a (tévében helyett) egy szakdolgozatban

2011-04-30T15:10:00.001+02:00

Mély a múltnak kútja, s zavaros a víz benne, főleg ha szándékosan kavarjuk fel, mert meg akarjuk lelni az őseinkkel összekötő fonál elszakadt és iszapos darabjait; ha ezekből a szakadt puzzle-cérnadarabkákból szeretnénk újraszőni az elmúltat, és megismerni önmagunkat a zsigerekig ható tűszúrásokban.
(by me)

húsvéti nyuszitojás, azaz a rejtélyes ünnep

2011-04-23T23:51:00.000+02:00

ezek a csokicsodák egyenesen Belgiumból kívánnak mindenkinek azt, amit a húsvéti ünnepek apropóján a legszívesebben tennének.

én a tavasznak (? nyárnak!) örülök leginkább...

segíts, ha tudsz, pls!

2011-04-19T00:40:00.003+02:00

megdöbbenten olvastam ezt
(pénzösszeg előkészítve, csak a válaszímélre várok és nagyon szurkolok!!)

egy kis komolyan komolytalan pszichológiai teszt

2011-04-14T23:32:00.002+02:00

az első három értelmes szó, amit - bárhogyan: elölről, hátulról, függőlegesen, vízszintesen, átlósan - olvasol, jellemző rád.

az enyéim (a rátalálás sorrendjében):
enigma, suicide, secrets

forrás:

filó, így az éjszaka közepén

2011-04-14T01:19:00.000+02:00

vajon ha másik ember volnék, lennék-e a saját barátom?

úgy vélem: igen. és ezt határozottan állítom.
bár valószínűleg olykor nehezen viselném a türelmetlenségem, a túlzott ragaszkodásom, a(z infantilizmusomból fakadó?) gyerekes kíváncsiságom, rácsodálkozásaim az élet megannyi csúf, szép, szebb és még randább részletére, a hirtelen haragom....
de szeretném magam ezekkel a rossz tulajdonságaimmal együtt, és mindezek ellenére is.
mert a barátom lennék.

(és ha a kérdést te teszed fel magadnak, mi a válaszod rá?)

április bolondja

2011-04-01T12:13:00.000+02:00

igen, április elseje.
még most is fülemben a hangsúly, a hangerő, az "ahogy" és az, amikor először kiáltozták nekem:
„Április bolondja, május szamara!!!”

ahogy addig és azóta nem, úgy ma sem "rossztréfálok" meg senkit.
főleg nem a nekem kedves embereket!

Babe – és nem a kismalac

2011-03-24T01:00:00.000+01:00

Babe.
immáron 30-31 éves szerelem fűz hozzá, pedig csak egy pillanatra tartottam kezemben:
Szegeden a két szoba közti tanulóban fogtam meg a babe-es üveget, majd Gyöngyi icipicit fújt a csuklómra,
és szerelem volt ez első szippanatra!
azóta rengeteg helyen kerestem, külföldön élőktől kértem, nem találtak sehol, talán már nem gyártják, vagy más lett a neve?
rejtély.

ha valaki tud, kérem, ~~ajándékozzon meg~~ vegyen nekem egyet, hatalmas örömöt szerez(ne)!

tavasz

2011-03-24T00:46:00.000+01:00

tavasz van. legalábbis még egy kis ideig, aztán ismét pár hűvös nap, hogy ne felejtsük el, milyen volt télen, majd hipp-hopp itt a nyár!
nem, nem ez meteorológiai előrejelzés. inkább csak érzem, hogy így lesz. meg ugye a tapasztalat. :)

kapcsolati (v)iszonyok a nőnap apropóján

2011-03-09T00:00:00.002+01:00

tudja, hogy miért lett ideges, szomorú, sőt talán még a hisztishülyepicsa jelző is illett rá.
csak nem értette. pedig mindent tudni szeret, sőt mintha róla rajzolták volna "a mindent tudni akarok" orosz rajzfilmfőhőst.
nőnap.
megszokta, hogy kisgyermekkora óta a fiúk kötelező jelleggel ugyan, de - akkor még nem védett - hóvirágcsokrot morzsoltak a padjára a suliban, jóval később az aktuális szerelme használta a kabátot virágpréselő szerkezetnek (mások meg ne lássák, hogy...!), az egyetem alatt (talán másodéven) az egyik prof. ezen a napon mondta nekik, mert a csoport lányokból állt, hogy „nem is tudom, mikor köszöntsem magukat, nőnapon, gyereknapon vagy anyák napján”, még később voltak, akik presztízskérdésnek tekintették, hogy hány csokor virágot kapnak, és irigykedve nézték a tanári asztalát, majd a mellette lévő asztalt is beborító illatozó virágtengert, bár ő mint lelkes ifjú tanerő nem ezt tekintette tanári munkája fokmérőjének, és folytathatnánk a sort, hogy az évek múltával hogyan változott meg a nőnaphoz való viszonya.
leginkább akkor vett ez gyökeres fordulatot, amikor kiderült, hogy a zura születésnapja is a nőnapon van, ugyanis ez volt a non plus ultra az addigi közönyén.
miért?
mert a figyelmet legalább ideig-évekig el tudta terelni a nőnapról, legalábbis otthon.
nem, nem azért, mert az a fajta nyálas-ajnározós viszony volt közte és a zura között. nem.
viszont sokéves házasságuk alatt elérte, hogy a férjétől nem kap (úgy bizony!), nem kap virágot.
objektív ennek az oka: MÁR nincs a lakásukban egyetlen váza sem, mert alkalmasint összetörtek, vagyis ő törte össze valamennyit, feszültséglevezetés ürügyén, de ez a szál máshová vezetne.
nőnap.
a munkahelyén jól érzi magát. úgy általában. mostanában akadnak ugyan néminemű gondjai, de kinek nem, és tulajdonképpen örül, hogy van munkája ebben a munkahiányos szép új világban.
akkor döbbent rá, hogy "ma nőnap van", amikor a terembe érve megcsapta az átható és igen tömény jácintillat, és igen, lent, a kávéautomata melletti üres szobában, ahol az új kerékpárokat tárolják, igen, mintha ott látott volna egy-két csokor virágot, hűsölés gyanánt, hogy ne hervadjanak el, míg a kolleginák hazaviszik.
"rendesek ezek a fiúk" – gondolta magában, és amikor a munkaasztalokon látta a lila-fehér-rózsaszin sokcsengettyűs illatbombákat, találgatta, vajon neki milyen színű jutott.
nőnap.
nem kellett sok idő ahhoz, hogy rájöjjön: neki semmilyent nem szántak a fiúk.
az nem fájt neki, hogy virággal nem tisztelték meg. hisz úgyis csak az illem meg a szokás.
nem az fájt neki, hogy nem birtokol egy saját lila-fehér-rózsaszín jácintot.
az sem fájt neki, hogy az éppen érkező fiúk-lányok már szóvá tették, hogy vajh hová rejtette.
"nem. nem rejtettem" – válaszolta mosolyogva, de a szeme biztosan mindent elmondott volna annak, aki belenéz.
de nem nézett bele senki. csak mellé, mintha bele, így csak pszeudo szemtől szembe tekintetek vették körül.
ezért úgy érezte, hogy ő egy semmi.
mintha láthatatlan.
nőnap.
megértette, hogy újra kell gondolnia, és alaposan át kell értékelnie a munkahelyi kapcsolatait.
nőnap.
munkahelyi viszonyok. vagy iszonyok?

vissza az origóhoz

2011-03-03T00:02:00.002+01:00

- vannak dalok, melyektől sírhatnékom támad, és vannak olyanok, melyektől valóban sírok
- vannak versek, melyeket időről időre újraolvasni támad kedvem, és van egy csomó, amiket már régóta kívülről tudok
- vannak városok, ahová úgy érzem, még vissza kell térnem, és vannak olyanok, ahonnan alig tudok eljönni
- vannak filmek, melyeket akár n+1-szer is képes vagyok végignézni, és vannak olyanok, melyekről azt hiszem, rólam írták
- vannak pillanatok, melyekre mindig jóérzéssel emlékszem, és olyanok is, melyeket képtelen vagyok elfelejteni
- vannak részletek, melyeket néha legszívesebben kitörölnék az életemből, és vannak olyanok, melyek nélkül az életem csak egy szélben táncoló hópehely lenne
- vannak dolgok, melyeket lehetetlen megérteni, és vannak olyanok, melyek megértéséhez egyetlen szó sem szükséges
- vannak emberek, akiket nem tudok elengedni, és vannak olyanok, akik soha nem hagynak el engem

„csálészájú”

2011-02-11T14:00:00.001+01:00

„csálészájú” - mondták ma rám, pedig nem is.
igaz, hogy amikor mosolyra húzódna, valahogy nem megy a jobb fölső ajkamnak az eddig megszokott módon, és az ivás sem az igazi, sőt amikor labellóztam az imént, szerintem a fél jobb arcomat is összemázoltam, még szerencse, hogy nem használok rúzst.
hiába no, ilyen az, amikor a zemberlány nem félévente jár fogorvosi ellenőrzésre, s ha szívére tett kézzel úttörőbecsszóra megmondja az őszintét, rá kell jönnie, hogy 5-6 éve nem ült fogorvosi székben, és nem tudja, mi az a „próbatömés” ( ?miért próba?), és miért két hét múlva kell visszamennie a rendes tömésért...

(tudom, tudom, vannak az életben nagyobb gondok-problémák is!)

fájdalommentes

2011-02-09T23:43:00.004+01:00

ma eggyé váltunk.
nem fájt, és tulajdonképpen semmit nem éreztem.
csak fröcskölt, spriccelt,
és olyan hangokat adott ki,
hogy beleborzongtam, sőt ezt teszem, ha valami hasonlót hallok.
igaz, nagyon készültem rá, féltem az egésztől.
de kár volt.
hiszen nem fájt, és tulajdonképpen semmit nem éreztem.
ma eggyé váltunk:.
az alkarom és a fogorvosi szék karfája.

hogy vagy?

2011-02-08T00:05:00.000+01:00

– kérdezték tőlem ma (ami ebben a pillanatban vát tegnappá) a munkahelyemen, és meglepődtem: az öt kolléga közül kettő érdeklődve nézett rám a kérdés feltevése után is.
ez vajon jó arány?

bonyolult

2011-02-06T00:05:00.000+01:00

gondolunk valamire,
de olyant mondunk helyette,
ami egészen mást is jelenthet,
ehhez képest valamit csinálunk,
és csodálkozunk,
hogy miért lett belőle az, ami

holiday után

2011-01-24T00:43:00.001+01:00

ma már január 24. van!
és én csak
várok
várok
várok
... de meddig leszek még képes
mindig csak
várni
várn
vár
vá
v
?

nyígás Singularis 2-ben

2011-01-22T19:15:00.001+01:00

ami kiszámítható, nem mindig unalmas
a vágy nem jelent szerelmet
ha melletted van, biztos, hogy közel is áll?
az új nem mindig izgalmas
és a másé sem biztos, hogy jobb
a messzi nem mindig jelent távolit
a mindentudás még nem tesz bölccsé
az igazság ismerete nem jogosít fel arra, hogy mások fölé helyezd magad
a problémát felismerve még nem oldod meg azt
bár a múlt és a jövő közt, de biztos, hogy a jelenben élsz?

kérdés

2011-01-18T00:33:00.000+01:00

életünk 10 százalékát azok az események teszik ki, amelyek velünk történnek, 90 százalékát pedig az azokra adott reakcióink?

csak úgy

2011-01-11T22:10:00.001+01:00

Amikor szeretek,
a szívem dobbanását mindenki
hallja körülöttem,
Amikor gyűlölök,
szívem a fejemben dobol (ezért is fájhat),
Amikor majd meghalok,
csak én nem fogom hallani,
de a szívem azokkal marad,
akik szerettek.

labujjak külön-külön a zokniban, azaz lábtyű

2011-01-09T22:47:00.003+01:00

szerdától szabadságon vagyok, csütörtökön megyek ismét dolgozni, és tulajdonképpen magam sem értem, hogy miért most írom ezt, de muszáj megtennem, különben mint általában a ki nem mondott szavak, beteggé vagy csúnyává tesznek (előbbi lehet egy hangszál- vagy gégegyulladás, utóbbi pedig egy-két, gyönyörűen vöröslő pattanás megjelenése, például, az orrom hegyén, azaz az arcom egyáltalán nem frekventált részén).

van nekem öt pár lábtyűm. ez önmagában nem hírérték, tudom jól.
ha azt mondom: 3 pár közülük többszínű csíkokból áll, míg a másik kettő csupán háromféle színű csíkos, még ez sem bír semmilyen szenzációval.
viszont ha elárulom, hogy az elmúlt héten 3 alkalommal volt rajtam egy-egy különböző szín-összeállítású színes darab, és hozzávesszük a munkahelyem nem éppen a jókedvről és a humorérzékenységről, illetve a nem megszokott dolgok toleranciájáról híres csapatát,
valamint azt, hogy gyermeki lelkületem okán igyekeztem minden, éppen jelen lévő munkatársnak megmutatni és a lábujjaimat meglepően jól széthúzva demonstrálni a lábtyű mibenlétét, egészen meglepő reakciókat kaptam.
néhány ezek közül:

"nem vagy teljesen komplett!"
"öregem, ez... ez... most vicc???"
"jajdejóóóóóóó, de aranyos!"
"hülyeség. arra jó maximum, hogy a lábad jobban fázzon, merthogy az ujjaid külön vannak csomagolva"
"nekem is kell ilyeeeeeeeeeeen!"
"feljelentelek zaklatásért, ha még egyszer megmutatod a zoknidat"
"vigyétek már innen, nem tudok dolgozni a röhögéstől!"
"óbaszdmeg, totál megijedtem. de hogy a francba' t'od ennyire széthúzni a lábujjaidat?!"
"ééééédes, mintha szivárványbékát látnék!"

viszont egy valami megtörtént: ha csak pár percre, másodpercre is, de mosolyogni láttam olyan kollégákat, akik egyáltalán nem erről ismertek.
már megérte!!

mert tetszik, és nem csak nekem

2011-01-03T00:36:00.005+01:00

"megélni még egyszer a májusi reggelt, megfürdetni arcunkat a sistergő tavaszi napfény illatában és gőzeiben, s tudni, hogy az élet mögöttünk van és semmi nem fáj már többé igazán, a nők hazudhatnak, amit akarnak, a férfiak rabolhatják a pénzt és törhetik a fejüket gonosz mesterkedéseiken, s mi közben tudjuk, hogy az élet közömbösen megy tovább, velünk és nélkülünk, s mindaz, amitől szenvedtünk, eloszlik az időben és a napsütésben, mint ahogy eloszlik a májusi fény érintésére a reggeli köd a Duna fölött"

talaltam
tetszik. beidezem maganak

az új évre – mindenkinek

2010-12-31T00:00:00.004+01:00

"Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben."
(Arany János)

áldott karácsonyt!

2010-12-24T13:02:00.003+01:00

Ma úgy kén’, hogy egymást öleljék
Szívükre mind az emberek
(Ady Endre)

ezzel az idézettel kívánok minden olvasómnak áldott, békés karácsonyi ünnepeket
szeretettel,
oximoron

hallga!:)

ünnep elé

2010-12-19T17:05:00.000+01:00

a karácsony közeledtével válok egyre szomorúbbá és agressszívabbá. nem tudom, hogy ez ok-okozati összefüggésbe hozható egymással, viszont tény. és ez nagy baj! mióta anyukám meghalt, a karácsonyozás más jelentést kapott kis családomban. nem igaz: nem a jelentése változott meg, hanem a minősége.
a várakozás időszaka, gyertyák a fenyőkoszorún, a nagybevásárlás, a bejglisütés, a készülődés, az a pillangószárny-remegés a gyomorban, az izgalom, mely az ajándékkészítést övezi...
helyett
várakozás, pénzszámolás, előre megbeszélt "ezjóleszajándéknak?", műöröm, műfenyő, műbejgli, műmosoly, műkarácsony, műünnep.

nem lehetne, hogy elalszom, és csak akkor ébredek fel, amikor akarok? s ha nem akarok, akkor pedig egyáltalán nem.

most nagyon úgy érzem, nem akarok. sem felébredni, sem karácsonyozni, sem élni...

vallomás

2010-12-14T01:51:00.002+01:00

múlt héten szabadságon voltam, de az orrom nem dugtam ki az utcára
hangulatom mit sem változott
az lenne a legjobb, ha elrejtőzhetnék a tél elől
a gondolataim elől
ha elrejthetném önmagam

a múltba menekülés
megszokott dolog nálam
nem nehéz felidéznem arcod
emlékek
minden csodálatos volt
ha minden rossz volt is

a naptárba írt időpontok
a bennünket elválasztó változók egyenlete
az óramutatók visszafelé járnak

nagyon lassan

átváltoztatva bennünket
egyazon fa gyökereivé

egy év elmúlt

2010-12-12T22:00:00.004+01:00

a gép már landolt. itt is, de ott is.
SMS nem érkezett.
miért vártam most is,
mint ki még sosem vétkezett?
a szerelemnek parancsolj megálljt,
ha nincs partner az érzésben
fényképét és a fájó hiányt
simogatva helyette a sötétben

szeretek valakit

2010-12-08T18:58:00.000+01:00

valaki szeret
valakit szeretsz
kölcsönösen
egyidejűleg
s a megsértett szabályok listáján eggyel több lett
rövid és kevés az éj
a reggel skarlátvörös
fénnyel kél
mint édes füst marad számban az íze
s melege összes árnyalatára
emlékszik testem

2010-12-07T19:40:00.001+01:00

amikor hajnali fél kilenc felé hallottam a kulcscsörgéséről, hogy idegesen nyitja az ajtót, éreztem hogy baj van.
nem tévedtem. sajnos.

ki az, aki 2010 Magyarországán egyszerűen otthagyja a főnökét (=munkahelyét), mert rossz hangsúllyal szólt hozzá, számon kért tőle valamit, mire ő - senki többet? harmadszor! - kérdés-felelet nélkül felkabátol és elhúz? tudván tudva, hogy ez egyenlő a kirúgásával?
igen. "sikerült". valóban kirúgták. ma.

na ki ő?

nekem - magamról

2010-12-07T12:21:00.000+01:00

szavakkal játszom
emlékharmóniákat
lelked húrjain

vagy-vagy

2010-12-06T21:36:00.000+01:00

mily furcsa s szomorú, hogy talán egy levegőt szívtunk, még ha csak két napig is, ám a lábunk alatt futó út sem vált eggyé...

szerelem. szerelem? szerelem!

2010-12-04T02:35:00.000+01:00

Élj! - mondta az Élet.
Szeress! - ölelt át gyengéden a Szerelem.
Adj! - mosolygott a Boldogság.
Higgy és járj! - kopogtatott a Szív.
Dönts! - kacsintott rám a Bölcsesség.
Próbáld meg! - suttogta az Álom.
S a Gyöngédség lehunyta szemét,
az Ész megadta magát az Álomnak,
a Tapasztalat mosolyogva utat nyitott,
és a Büszkeség az Okkal nem térhetett vissza...
Próbáld meg! - suttogta ismét az Álom.
Legyél! - mondta nevetve a Sors,
mely Csókkal jutalmazott,
és ajándékba Szerencsét adott.

feljegyzések a diliházból

2010-12-01T15:35:00.000+01:00

"Mindig keresem a koherenciát. Az őrültségben is."

ötlet.hiába.valóság

2010-11-29T13:10:00.000+01:00

bármily hatalmas ötlet, még a leglelkesítőbb is, teljesen felesleges, amíg nem határozod el magad, hogy dolgozz rajta. Rajta hát!!! - mondom. magamnak!

miért?

2010-11-26T12:04:00.001+01:00

napok (hetek?) óta tartó "lefosombammeg", vállrándítós hangulatom nem múlik.
pedig már annyi keserűcsokit megettem lehetőséget adva a boldogsághormonoknak, hogy tegyék, amit tenniük kell, de valahogy nem érzem a hatást. ha csak azt nem, hogy a nadrágom kezd összemenni, ezért még inkább "lefosombammeg"! indulatba jövök, vállat rándítok és...

(igen, azt hiszem, fáj a lelkem!)

relativitás

2010-11-18T00:25:00.004+01:00

úgy érezem, mint ha önmagam optikai csalódása lennék!

a tegnap mottója

2010-11-11T12:57:00.001+01:00

premisszák:

Jó munkához idő kell.
Az idő pénz.
A pénz nem boldogít.

konklúzió: Tehát a jó munka nem boldogít.

milyen igaz!

2010-11-09T12:44:00.001+01:00

ha közelebb van:
élesebben látni, hogy
elérhetetlen.

(Fodor Ákos)

nem vagy velem

2010-11-09T01:14:00.001+01:00

a cukor nem olvad
a pohár félig üres
a kar elernyedt
a tekintet mozdulatlan

a játszótéren szél sétál
világtérkép az ablakkeretben
megsérült a törékeny egyensúly
elvál(t)unk itt, de találkozunk-e ott?

mumin fan lettem

2010-11-04T16:43:00.001+01:00

ez tegnap érkezett.
szerintem tüneményes!!

:)

2010-10-27T18:58:00.004+02:00

jó dolog a virágszedés,
amikor nem jő a hóesés,
a lila szirmokat én kapom,
örülök is neki. nagyon.
(by me)

a képeslapot tőle kaptam. ma. :)
btw: szerintetek mi az a tüneményes fehér, ami nem víziló, és virágot szed?

ami a szívemet nyomja

2010-10-21T00:52:00.002+02:00

mázsányi súlyként terpeszkedik lelkemre, remegek alatta. Damoklész kardja (majdnem) semmi ahhoz képest, amit érzek.
kedden mentem dolgozni éppen egy teljes munkahét után ráadásául úgy, hogy a. hétfő este telefonált: nem lenne-e gond, ha "kicsit" hamarabb kezdenék, mert melléklet lesz, és munka van. a kicsit hamarabb hajnali 9 (azaz Kilenc) órát jelentett, ami éppen öt órával korábbi időpont, mint amikorra egyébként járok. nem gond, s valóban: ez nem volt az. nem EZ volt az.
amikor nem te vagy a ludas, és úgy kapsz utolsó figyelmeztetést, hogy elsőt, másodikat (...) sokadikat nem kaptál,
és ezt sem neked mondják, hanem "másoktól" hallod, hogy demostmáraztán betelik a pohár,
akkor hiába dolgozol négy szemmel, igyekszel pontosan, szépen, ahogyan érdemes, úgyis meglesz az utolsó csepp. az, ami telíti a poharat.

de bakker milyen dolog ez?

a mai névnaposnak

2010-10-11T08:15:00.000+02:00

bé, ezt adom ma neked.
tudod, a könyv meg a manó is erre a napra lett volna, de miért ne lehetne akkor is ünnep, amikor „hivatalosan” nem kellene annak lennie?
:)

az ajtó, az önmagát nyitó-záró kecses kéz allegorikus szimbolikájáról - rád vonatkozóan :)! - gondolatban írsz valamit majd, ugye? :)

mert Sylvia Plath-fan (is) vagyok

2010-10-09T15:39:00.000+02:00

“Last Letter” by Ted Hughes

What happened that night? Your final night.
Double, treble exposure
Over everything. Late afternoon, Friday,
My last sight of you alive.
Burning your letter to me, in the ashtray,
With that strange smile. Had I bungled your plan?
Had it surprised me sooner than you purposed?
Had I rushed it back to you too promptly?
One hour later—-you would have been gone
Where I could not have traced you.
I would have turned from your locked red door
That nobody would open
Still holding your letter,
A thunderbolt that could not earth itself.
That would have been electric shock treatment
For me.
Repeated over and over, all weekend,
As often as I read it, or thought of it.
That would have remade my brains, and my life.
The treatment that you planned needed some time.
I cannot imagine
How I would have got through that weekend.
I cannot imagine. Had you plotted it all?

Your note reached me too soon—-that same day,
Friday afternoon, posted in the morning.
The prevalent devils expedited it.
That was one more straw of ill-luck
Drawn against you by the Post-Office
And added to your load. I moved fast,
Through the snow-blue, February, London twilight.
Wept with relief when you opened the door.
A huddle of riddles in solution. Precocious tears
That failed to interpret to me, failed to divulge
Their real import. But what did you say
Over the smoking shards of that letter
So carefully annihilated, so calmly,
That let me release you, and leave you
To blow its ashes off your plan—-off the ashtray
Against which you would lean for me to read
The Doctor’s phone-number.
                                                 My escape
Had become such a hunted thing
Sleepless, hopeless, all its dreams exhausted,
Only wanting to be recaptured, only
Wanting to drop, out of its vacuum.
Two days of dangling nothing. Two days gratis.
Two days in no calendar, but stolen
From no world,
Beyond actuality, feeling, or name.

My love-life grabbed it. My numbed love-life
With its two mad needles,
Embroidering their rose, piercing and tugging
At their tapestry, their bloody tattoo
Somewhere behind my navel,
Treading that morass of emblazon,
Two mad needles, criss-crossing their stitches,
Selecting among my nerves
For their colours, refashioning me
Inside my own skin, each refashioning the other
With their self-caricatures,

Their obsessed in and out. Two women
Each with her needle.

                                       That night
My dellarobbia Susan. I moved
With the circumspection
Of a flame in a fuse. My whole fury
Was an abandoned effort to blow up
The old globe where shadows bent over
My telltale track of ashes. I raced
From and from, face backwards, a film reversed,
Towards what? We went to Rugby St
Where you and I began.
Why did we go there? Of all places
Why did we go there? Perversity
In the artistry of our fate
Adjusted its refinements for you, for me
And for Susan. Solitaire
Played by the Minotaur of that maze
Even included Helen, in the ground-floor flat.
You had noted her—-a girl for a story.
You never met her. Few ever met her,
Except across the ears and raving mask
Of her Alsatian. You had not even glimpsed her.
You had only recoiled
When her demented animal crashed its weight
Against her door, as we slipped through the hallway;
And heard it choking on infinite German hatred.

That Sunday night she eased her door open
Its few permitted inches.
Susan greeted the black eyes, the unhappy
Overweight, lovely face, that peeped out
Across the little chain. The door closed.
We heard her consoling her jailor
Inside her cell, its kennel, where, days later,
She gassed her ferocious kupo, and herself.

Susan and I spent that night
In our wedding bed. I had not seen it
Since we lay there on our wedding day.
I did not take her back to my own bed.
It had occurred to me, your weekend over,
You might appear—-a surprise visitation.
Did you appear, to tap at my dark window?
So I stayed with Susan, hiding from you,
In our own wedding bed—-the same from which
Within three years she would be taken to die
In that same hospital where, within twelve hours,
I would find you dead.
                                                  Monday morning
I drove her to work, in the City,
Then parked my van North of Euston Road
And returned to where my telephone waited.

What happened that night, inside your hours,
Is as unknown as if it never happened.
What accumulation of your whole life,
Like effort unconscious, like birth
Pushing through the membrane of each slow second
Into the next, happened
Only as if it could not happen,
As if it was not happening. How often
Did the phone ring there in my empty room,
You hearing the ring in your receiver—-
At both ends the fading memory
Of a telephone ringing, in a brain
As if already dead. I count
How often you walked to the phone-booth
At the bottom of St George’s terrace.
You are there whenever I look, just turning
Out of Fitzroy Road, crossing over
Between the heaped up banks of dirty sugar.
In your long black coat,
With your plait coiled up at the back of your hair
You walk unable to move, or wake, and are
Already nobody walking
Walking by the railings under Primrose Hill
Towards the phone booth that can never be reached.
Before midnight. After midnight. Again.
Again. Again. And, near dawn, again.

At what position of the hands on my watch-face
Did your last attempt,
Already deeply past
My being able to hear it, shake the pillow
Of that empty bed? A last time
Lightly touch at my books, and my papers?
By the time I got there my phone was asleep.
The pillow innocent. My room slept,
Already filled with the snowlit morning light.
I lit my fire. I had got out my papers.
And I had started to write when the telephone
Jerked awake, in a jabbering alarm,
Remembering everything. It recovered in my hand.
Then a voice like a selected weapon
Or a measured injection,
Coolly delivered its four words
Deep into my ear: ‘Your wife is dead.’

innen

csak egy apró kérdés a vörösiszap-katasztrófa kapcsán

2010-10-08T01:09:00.001+02:00

ezek alapján teljesen "nyugodtak" lehetünk. ugye?

ma így fogadtak...

2010-10-07T23:55:00.001+02:00

„Olyan nagyon jó, hogy elhoztad a mosolyodat!”

segítő telefonszámok

2010-10-05T23:40:00.003+02:00

1749
sőt
1752*
(*Ez a szám Telenor- és Vodafone-készülékekről nem hívható.)

vörösiszap-tenger

2010-10-05T23:31:00.002+02:00

Várják SÜRGŐSEN a következő dolgokat:tartós élelmiszerek, takarók,

meleg ruházat, elemlámpa, elem, gyertya, törölköző, tisztálkodószer stb..

Ha szeretnéd felvenni velünk a kapcsolatot ide írj: szerko@szerko.com

Az összegyűlt adományokat személyesen juttatjuk el az érintetteknek.

Továbbra is várunk pénzadományokat ide:

Szerko Segély

K&H Bank10402135-50504854-57561005

Megjegyzésbe: iszapkatasztrófa

Referenciák: http://szerko.com/index.php?option=com_content&view=category&layout=blog&id=77&Itemid=100076

MINDENKIT KÉREK, HOGY SZÓRJA SZÉT A FELHÍVÁST ÉS A SZÁMLASZÁMOT, MINÉL TÖBB HELYRE!

rajtuk segitesz

kép szöveg nélkül...

2010-09-27T01:59:00.000+02:00

...egyelőre, ugyanis nagyon isnpiráló. szerintem.

Jónás Tamás verselte két sóhaj találkozásáról (nekem)

2010-09-25T20:06:00.002+02:00

mint kettő szürke fémpénz amit két fiatal kislány
elgurít a város széli agyonkopott járdán
és megütköznek szétpattannak eltűnnek a fűben
figyeltem rád sóhajtottam nem lehetett hűbben
nem feleltél elfordultál szemedben a villany
leoltódott és azóta sötétlila kínban
tapogatok falat ajtót körtét szádat számat
mi az ami ilyen csendben és melegen támad?
szél vagy vihar üresedés hétvége vagy féltés?
nincsen válasz olyankor mikor nincs igaz kérdés
letérdeltem fejet hajtva bőröm kezdett látni
éreztem hogy érzed te is: megtörténhet bármi
balesetünk véletlen volt majdnem belehaltunk
egy időben egy szájba s egy szívvel sóhajtottunk

(és mindezt így, ahogy olvasod, nem egészen 10 (azaz Tíz) perc alatt követte el. én azt mondom: ez már a zseni kategóriája)

új ruha természetes anyagból

2010-09-24T02:01:00.001+02:00

egy kicsit felfrissítettem a blog ruhatárát.
az előző képpel semmi bajom nem volt, talán csak annyi: lehet, hogy photoshoppal készült.
ez ellenben tuti, hogy eredeti.
mindenben azt szeretem, ami természetes...

ez a hét jól kezdődött

2010-09-20T22:49:00.005+02:00

VALENCIA Ciutat de Les Arts i Les Ciencies (Palau de Les Arts)

Playa & Torro
& Jamon &
Paela & 34 C
:-)
köszönöm!

ha lehetne, milyen lenne?

2010-09-19T21:13:00.001+02:00

Színezd újra, színezd újra!
Az életet, ha megfakulna,
S az égbolt beborulna,
Ne menekülj, csak színezd újra!
(Magna Cum Laude)

ok és okozat

2010-09-18T22:53:00.003+02:00

én: ha a te cipődben járnék, egészen biztos, hogy másként látnám a dolgokat.
nemén: ????? (+ hatalmasra kerekedett szem)
én: mert nekem nem 45-ös a lábam, és tuti, hogy minduntalan elesnék benne.

kezdet és vég

2010-09-11T01:36:00.005+02:00

az unalmas életnek akkor van vége, amikor tragédia kezdődik.
vagy forditva.
bár olykor úgy tűnik, hogy az unalmas élet – maga a tragédia.

(köszönöm, k., a Dalí-képet!*)
*a fenti

nyár.idő.zavarban

2010-08-30T22:13:00.003+02:00

mikor máskor mennénk nyaralni, mint a kora őszi télelőn??
de semmi vész, mert jövő kedden, amikor hazaindulunk, biztosan százágú lesz a napsugár.

ez az utazási mörfi!! :D :P

de én már csak röhögni tudok. magamon a legjobban!
netless.

változás.kor

2010-08-21T23:56:00.001+02:00

nagyon jó volt ma, hogy réges-régi barátom talán pontosan 30 (harminc!) év utáni találkozásunkkor egyből megismert, és azt mondta: szinte semmit nem változtam. bár a szinte kicsit összezavart.

szüzesség

2010-08-18T00:20:00.002+02:00

d elvesztette...

Kornis Mihály mint lelkem rokonja

2010-08-17T22:40:00.001+02:00

melyik író a rokonlelkem?

My Result: Kornis Mihály

Gratulálunk!

A te lelki társad, elismert kortárs írónk, Kornis Mihály. Az életedet egyetlen nemes cél érdekében éled, és akármit is csinálsz, annak a célnak az érdekében történik.

Szeretsz játszva élni, föként a lelki játékokat szereted, mert a lélek az igazi dzsungel. Ezekben a játékokban a legfélelmetesebb dolgokat élheted meg, például szembe találkozhatsz saját magaddal.

A munkád a személyes egzisztenciális-lét kérdésed, melyben minden nap újabb csatát vívsz meg, miközben a külvilágnak nyugodt s kiegyensúlyozott nyárspolgárnak mutatod magad.

Szereted és örömmel használod a technikai újításokat, melyek segítenek céljaid elérésében.

Kornis Mihály írásai utat mutathatnak neked az életben, érdemes minél többet olvasnod tőle.

ooooooops!!

2010-08-11T20:05:00.002+02:00

az vajon menyire ciki, ha a telefonba ezt mondom: "diliház", a drót túlsó végén pedig a csilingelő hangon megszólaló "császáruszoda" helyett a főfő-főnök zord-morcos-mogorva hangja hallik?

fóbia

2010-08-08T17:24:00.002+02:00

a zuram szerint agorafóbiás vagyok.
vajon azért hiszi ezt, mert nem akarok kimozdulni itthonról?
merthogy nem akarok, az tény.
sőt emberek közé (mint pl. bevásárlóközpont, piac, stb.) sem vágyom.
hát akkor mire?

csend, béke, nyugalom
miért épp ez a három
patak friss vize

őszinteség

2010-08-06T02:09:00.000+02:00

nemén: tudod mi, leginkább abból is elegem van, hogy mindenki olyan piszok tapintatos, hogy tök egyedül maradok a nagy tapintatosság közepette. legalább veled ne kejjen ilyet jáccani, inkább legyél mindig őszintén tapintatlan, jó?
én: ilyen szépen még sosem monták, hoyg bunkó vagyok....

a mibenlétek nem ekvivalensek

2010-08-04T01:28:00.001+02:00

nemén:
   ugyanabban a táborban voltunk?
   mer ott nem tudok rólad és kudarcról egy lapon.
   és ne gyere nekem a hadarással, mert ha azt azonosítod a kudarccal, akkor nem csak hüjjét kapsz, de sokkal súlyosabb magyarázatot is a kettő mibenlétének nem ekvivalens voltáról.

bevallom, engem rendkivül érdekel a kettő mibenlétének nem ekvivalens volta.
és ezt nagggggyon komolyan mondoml

logika

2010-08-02T15:35:00.002+02:00

minél inkább remeg a kezem, annál többet iszom,
minél többet iszom, annál többet löttyintek ki,
tehát minél többet iszom, annál kevesebbet nyelek le...

ha(ra)ngok

2010-07-30T21:34:00.001+02:00

azért volt valami furcsa és megmagyarázhatatlan misztikum abban, amikor ma a lélekharang és a Nagytemplom delet jelző hangja szinte egy időben szólalt meg, mi pedig talpig feketében álltunk a sírfal előtt.

(azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a ceremónia végi búcsúztató szavakat a repülőnapra készülő légmadarak visító hangja hallhatatlanná tette... )

kócsi voltam

2010-07-28T13:10:00.001+02:00

„Hogy bizonyság vagy erre, /legalább azt köszönjed."

(J. A.: Tudod,hogy nincs bocsánat 1937. július-augusztus)

ínségesebb időkre

2010-07-24T21:56:00.002+02:00

olyan jó lenne, ha el lehetne tenni a tűző nap melegét, a feleslegesen töltött perceket, órákat azokra az időkre, amikor szükségünk van rá, mert fázunk, vagy sürgető feladatok előtt állunk.

ötletek?

kócsolás előtt

2010-07-21T01:50:00.005+02:00

én: mitet is?
J.: ...hogy kellesz, sokat érsz és számítasz, akinek van szeme, átüt rajtad a kedvesség, mélység, tisztaság, lélek -soroljam még? akkor elhiszed?
én: hááát .....?????

hőség. riadó!

2010-07-16T11:25:00.003+02:00

napok (hetek?) óta pokolbéli a meleg.
inkáb hidegpárti vagyok - mondván: ha fázom, még mindig magamra tudok venni valamibármit, ami melengeti habtestem -, így talán elképzelhető, hogyan élem meg ezt az időszakot.
panel, délnyugati fekvésű 3 ablak, kereszthuzatos légmozgás nem lehetséges, az ablakon a forróság dől be, a falak meleget árasztanak, a nap visszaverődik a környező háztömbökről.
kutya meleg(em) van, zuhanyzás után akár kezdhetném újra az egész műveletet, törülközéskor már folyik rajtam az izzadság.
pillanatnyilag egy szál fehér lepedőbe csavarva ülök a gép előtt, és úgy érzem magam, mintha szaunában lennék.
nem a lepedős fíling okán. minden pórusomból víz tör elő. még az ujjam hegyéből is csöpög...

tanmese

2010-07-15T20:57:00.001+02:00

d mondta nekem ma MSN-en az előző poszt és a langyos szarban levésem kapcsán

"Az aranysas

Valaki talált egy sastojást és betette a kotlós alá. A kis sas csirkékkel együtt kelt ki ,és azokkal is nőt fel .A sas egész életében azt tette amit a baromfiudvar csirkéi tettek, mert azt gondolta, hogy ő is csirke. A földet kapirgálta, hogy kukacokat és rovarokat találjon. Kotyogott és kotkodált. Alkalmanként szárnyát verdeste és repült néhány métert, ahogy a többi tyúk is .
Elvégre egy tyúktól csak ennyit várnak, nemde?
Teltek az évek, és a sas megöregedett. Egyszer maga felett a felhőtlen égen megpillantott egy csodálatos madarat. Méltóságteljesen lebegett az erős áramlatokat kihasználva. Aranyos szárnyait szinte nem is mozdította. Az öreg sas csodálkozva kérdezte a baromfiudvar lakóit:
- Mi az ott fenn?
- A sas, a madarak királya - válaszolta az egyik -, de ne foglalkozz vele sokat, ne bámuld annyira, mert mi nagyon különbözünk tőle.
A sas nem gondolt rá többet.
Abban a hiszemben halt meg, hogy ő is a baromfiudvarhoz tartozik ."
(Anthony de Mello)

pesszimista puzzle

2010-07-15T18:36:00.003+02:00

már tegnap sem voltam az igazi, mára pedig több darab hiányzik a puzzle-magamból.

magam vagyok
nagyon
igen ... hagyom
hadd folyjanak, még ha nem is a viaszosvászonon
fehér gombócok köröttem
papírból zsebkendők
fából vasparipa?
halomban

intézkedések napja

2010-07-13T23:58:00.008+02:00

a mai napon kétszer mentem le hídba*:
1. a temetkezési vállalkozó száját elhagyó szemérmetlenül magas összeget hallva, ugyanakkor a rezzenéstelen arca látványától
2. az ügyintézéses nap végén, egy közvélemény-kutató lányka őszinte megdöbbenésekor, midőn a koromat (10-15, 15-20, 20-25, 25-35, 35-40 45-50, 50-60, 60-) saccperpocak meghatározva két kategóriával fiatalabbnak jelölte be, és automatikus helyesbítésem őt is padlóra küldte.

* és egyszer sem avattak fel!

tegnap valami volt...

2010-07-13T23:45:00.004+02:00

... a levegőben. vagy legalábbis lehetett ott, benne olyasféle, amitől az idősek eltávoztak*.
nem a boltba vagy vidékre-külföldre.
inkább oda, ahonnan még senki nem jött vissza, s az örök világosság fényétől sem napszemüveggel védi magát az egyszeri halandó.
igen. oda, ahol a csonkolt lábú (talán) ismét tud szaladni is,
oda, ahol a majdnem vak (talán) újra a színekben gyönyörködik,
oda, ahol (talán) minden jó.
talán.

* július 12-én a kórházi szobában "egyeske" 11:15-kor, anyósom délután 4-kor, "ketteske" pedig 17:15-kor hunyt el.
felszabadítva ezzel egy teljes lakosztályt. az elfekvőben...

Erotika vs. szex

2010-06-30T16:06:00.001+02:00

„Az erotika nemcsak testi vágy, hanem épp olyan mértékben becsvágy is. A partner, akit meghódítottunk, akinek fontosak vagyunk, aki szeret bennünket, az nem más, mint tükör, vagyis mércéje annak, hogy kik és mik vagyunk, mennyit érünk. Az erotikában saját jelentőségünk és súlyunk képét keressük.”
(Milan Kundera)

június 20-ától 27-éig blogszünet

2010-06-19T23:40:00.002+02:00

múzsák leszünk bével a balatonszemesi táborban.
most hogy mi ihlünk , avagy bennünekt ihletnek-e meg mások, az még a jövő titka, de beszámolókat írok
majd.
nem ígérem meg, hogy ide napi rendszerességgel, de visszamenőleg is ér, ugye?
merthogy nekem nem lenni laptop vagy notebook vagy miaszösz :(
marad tehát a papíralapú, toll- és ceruzakoptató kézírásos (egek, hogy fogom majd kisilabizálni!!!) naplóvezetés a sok egyéb feladat megírása mellett/közben/után/alatt....
unatkozni nem fogunk, az biztos
pillanatnyilag még nem pakoltam össze, és nem is tudom, hogy fér a táskámba mindaz az aligsemmidolog, melyeket létfontosságú elvinnem magammal, és akkor a többiről még nem is beszéltem....

zabszem és a fenék effektusa áll fent :)